Jó, oké tisztázzuk az elején, hogy aljas voltam a címadással, bár egy szót sem hazudtam. Tényleg Orbán nevét vésték épp a Tisza-emlékmű kőtáblájára hétfő délelőtt, mikor ott jártam, de nem a miniszterelnökét, hanem Orbán Antalét. Ő volt ugyanis a Tisza-emlékmű egyik alkotója – Zala György szobrász és Foerk Ernő építész mellett. Na de ne szaladjunk annyira előre, mert a tegnapot nem a pesti Kossuth téren, hanem a hatvani cukorgyárban kezdtem.

Az egykori hatvani gyártelep helyén már csak egy-két épület árválkodik. De azok nagyon érdekesek. Ott van például az a kis kastély, ahol egykor maga a tulajdonos lakott (ej micsoda idők voltak, amikor egy iparmágnás még a gyárban élt) és nagy csarnokok is.

Elöl a kovács, a háttérben a katona és a családja. A körzős nő már a tréleren a műhely előtt

Ez utóbbiak egyikéhez érkeztünk, ugyanis itt restaurálta a Kossuth tér legvitatottabb régi-új szobrának mellékalakjait Forgách György csapata, Laczik Csaba szobrász és Jeges András restaurátor. A Tisza-emlékműről van szó, amelyik a Kossuth téri szobrok közül a legkalandosabb utat járta be a háború után.

Forrás: Fortepan

Az ötméteres főalakot ugye elpusztították, azt a nulláról alkották újra (itt mutattuk be bővebben az újraöntés folyamatát). Ha minden igaz, napokon belül a helyére kerül.

Az emlékmű tetején látható kígyóval viaskodó oroszlánt Honvédsírok emlékművenéven a XII. kerületben állították fel. Vagyis annak egy részét, mert a hatvanas években 12 darabra fűrészelték és nyersanyagként hasznosították újra.

A szobor két oldalán álló mellékalakoknak nagyobb szerencséje volt. Jobboldalit egy kaszás, egy kévepakoló, meg egy ekét markoló alak, valamint egy furcsán néző nő alkotja. Eredetileg az volt a neve, hogy Magyar bőség és mivel a jelenet teljesen kommunizmuskompatibilis volt, a műemlék lerombolása után felállították önálló szoborként. Mégpedig Esztergomban, Munka címen, ami később átneveződött valahogy Magvetőre – annak ellenére, hogy azon senki sem vet magot. (Hacsak a furcsán néző nő nem, de akkor ő is valami egészen speciális módszerrel.)

Fotó: Az Országgyűlés Hivatala / nemzetfotere.hu

A Magvető a múlt héten a helyére került:

Tegnap reggel pedig elindult Hatvanból a baloldali szoborcsoport is. Ezt egy fegyveres apukából, anyukából és gyermekből álló család, valamint egy kalapácsos kovács alkotja, aki el szeretné venni egy nőtől a körzőjét, de az nem adja neki.

Mondanom sem kell, ez a téma megint csak kedves volt az új rezsimnek, szóval nem öntötték be, hanem Búcsúzó katona (vagy a Katona búcsúja) néven felállították. Legutóbb Kecelen volt látható, ahol ízlésesen elhelyezték egy klassz kerítés mellett.

Fotó: Az Országgyűlés Hivatala / nemzetfotere.hu

Persze mindkét szoborcsoportot restaurálni kellett, hiszen sok helyen már átlyukadt a bronz, és mivel nem voltak látványos helyen, nem is mindig foltozták azokat. A helyreállítás hasonlóan folyt, mint a Rákóczi-szobor esetében, melyet lépésről lépésre le is írtam már. Ez épp csak annyiban volt más, hogy egyrészt pótolni kellett a hiányzó részeket (a Magvetőről a kaszát, a Búcsúzó katonáról a körzőt lopták le), másrészt kicsit világosabb árnyalatot kaptak patinázáskor.

Pótolták az ellopott körzőt 

Ott ugyanis kénmájat használtak patinázásra, itt viszont chlipe sót Schlippe-féle* sóthasználtak (Amit a neten néhol slippe só névvel illetnek, a fene se tudja hogy kell leírni – nálam okosabbak legyenek szívesek kommenteljék be a helyes megfejtést. *KÖSZI A MEGOLDÁST ZSREBIJ!). Mindenesetre ettől világosabb lett egy árnyalattal a színe, mint a Rákóczié.

Egészen érdekesen nézett ki a három darabra bontott szoborcsoport, ahogy targoncával, majd daruval a trélerre emelték.

A Kinder tojásban voltak régebben ilyen összepattintható játékok, olyan szépen szabályosan látszott, melyik darabnak hova kell majd beilleszkednie, s hol vannak a csavarhelyek.

Itt van például a katonacsalád felső része, a férfi kezében a puskacsővel:

A tréler másik felén meg az alja, a csizmával és a puskatussal (a háttérben pedig jól látszik az emlékmű kőszobra a posztamenssel és a Magvető elhelyezkedése is):

Belülről meg azt lehet megfigyelni, hogyan illeszkednek össze az egyes részek:

A szállításról Wachsler Tamás, a Steindl Imre Program vezetője készített két klassz képet:

Fotók: Wachsler Tamás – Flickr

Mókás volt az érkezés a Kossuth térre is. Míg a Rákóczit egy zárt területen emeleték a posztamensre, itt a már átadott térre gördültek be a teherautók. Egyből rájuk is zúdult egy csomó turista, a legleleményesebbek egyből megragadták a katona fegyverét és azzal szelfiztek. A helyszínen már nem vártam meg a lepakolást, szerelést, a csavarok elmunkálását. Ha minden igaz már a helyén van, de legkésőbb holnap reggelre biztos ott lesz.

Hopp, közben a címadó fotóról majd elfeledkeztem.

Nagyon érdekes volt ám nézni, hogyan dolgozik a kőfaragó. Először nem értettem, miért nem vés ki bizonyos betűket, mi alapján halad előre a szövegben. Aztán rájöttem, hogy más vésőt használ az egyenes és mást a görbe vonalakhoz.

Azt meg csak szintén Wachsler Tamás Flickr-oldaláról tudom, hogy hogyan került az írás az emlékmű oldalára. Az előre megrajzolt szöveget egyszerűen felragasztották egy indigós papírlapon a kőre, majd átrajzolták:

Fotó: Wachsler Tamás – Flickr

Amelyik képnél külön nem jelöltem, ott a saját telefonos fotóimban gyönyörködhettek.

FRISSÍTVE (06.03. 20:58): Most szóltak, hogy a téren van már a főalak is, ha minden igaz holnap reggelre a helyére kerül.